PALOTA SÉTA

Sümeg 18. századi virágkorának az Urunk mennybemenetele plébániatemplom mellett egy másik, nem kevésbé jelentős mementója, az egykori püspöki kastély. Akár a várból leereszkedve, a ferencesek temploma és kolostora mellett elhaladva pillantjuk meg, akár a város főutcájáról a Kisfaludy térre felkanyarodva, egykori parkján át közelíthetjük meg, az impozáns épület rögtön kisajátítja figyelmünket, és felkelti érdeklődésünket.

FŐHOMLOKZATA – a korszak főúri, főpapi kastélyépítészetét ismerve szokatlan módon – egy viszonylag szűk térre néz, ám így is lenyűgöz tökéletes arányaival, visszafogott, de az érett barokk stílus jegyeit magán viselő építészeti tagozataival, szobrászati díszeivel. Kiugró középrizalitjához tartozik a kapuzat, felette a faragott, virágfüzérekkel díszített kő mellvéd erkéllyel, melyet két oldalt egy-egy Atlasz-figura tart. Emeletsorát kettős párkányzat zárja le, alatta helyezték el az építtető püspök címerét, melyen – ha alaposabban megnézzük – a sárkányt taposó Szent Mihály arkangyalt, s a karmai között kettős keresztet tartó galambot is felfedezhetjük. Az oromzatot kőből faragott vázák, delfintestű vízköpők és allegorikus női szobrok díszítik. A homlokzat vár felőli – északkeleti – sarkán egy hagymakupolás tornyocskát látnunk, melyben egykor két harang is lakott.

Lépjünk most be a boltozott, masszív pillérekkel tagolt KAPUALJBA! Ha balra tekintünk, Padányi Biró Márton (1696-1762) veszprémi püspök relief büsztje néz vissza ránk. A ma látható épület nagyszabású koncepciója az Ő nevéhez fűződik. 1748 körül kezdte meg sümegi rezidenciája, s egyben püspöki székhelye építtetését. Az igazsághoz – és az épület történetéhez – hozzá tartozik, hogy Biró idejében már állott itt egy jóval szerényebb kialakítású püspöki kúria, melynek legkorábbi említése ifj. Sennyei István veszprémi püspök (1627-1683) egyik, 1675-ben kelt levelében található.

Ha tovább megyünk, és belépünk a BELSŐ UDVARBA, jól kirajzolódik a kastély szerkezete, alaprajza. A legkorábbi épületrész a park felőli szárnyra terjedt csak ki: egy egytraktusos, emeletes, alápincézett kúriát képzeljünk el, mely valószínűleg már Sennyei elődje, Széchenyi György püspök (1605-1695) idejében is állhatott. Ezt később kibővítették, U-alakúra alakították. A műemléki kutatások során kiderült, hogy ezen kívül a vár felőli oldalon is állhatott már egy, vagy több kisebb épület. Biró építkezései során ezek alapjait is felhasználták. A püspök első dolga volt, hogy az udvarházban működő kocsmát és az üzletet kiköltöztette. 1748-ban kezdték el az átépítést, s 1753-ra már lakhatóvá vált, 1755-re pedig teljesen elkészült az elegáns, négy tornyos, zárt udvaros, magánkápolnát is magába foglaló rezidencia. A püspök az építkezésre és a berendezésekre – végrendelete szerint – mintegy 100. 000 forintot fordított. Korabeli dokumentumok híján csak valószínűsíthető, hogy a munkálatok az építtető elképzelései, esetleg írásba foglalt programja szerint folytak. Márton püspök nem sokáig élvezhette rezidenciája pompáját és nyugalmát. 1762-ben meghalt, s a veszprémi Szent Mihály székesegyház kriptájában temették el. Ezután a veszprémi püspökség székhelye ismét „a királynék városa”, Veszprém lett.

A belső udvarból léphetünk be AZ EGYKORI ISTÁLLÓHELYISÉGBE, ahol ma Vadászati Kiállítás tekinthető meg.

A kapualjba visszatérve nézzünk be a bejárattól balra nyíló, egykori KAPUSLAKÁSBA! Itt ma recepció és pénztár működik, de képzeljük el, hogy a fiókos dongaboltozatú terem valamikor egy többgyerekes család otthonául szolgált!

A kapualjból nyílik a palota legépebben fennmaradt belső tere, a KÁPOLNA is. Rövid folyosón keresztül közelíthetjük meg a négyzetes alaprajzú helyiséget, melyet Szent Mártonnak, Biró püspök névadó szentjének szenteltek. A folyosón található tablók és képek Szent Márton életéről, és kultuszáról mesélnek. A kápolna falait márvány hatását keltő festéssel díszített pilaszterek és olajképek díszítik. Utóbbiak Szent Márton életéből vett jeleneteket elevenítenek fel: a bejárat feletti sajnos elveszett, de tudjuk, hogy a lovon ülő Szent Mártont, és a köpenye felével megajándékozott koldust ábrázolta. A bejárattól balra függő képen Szent Márton megkísértése, a következőn megkeresztelkedése, a negyediken pedig halála látható. A két szint magasságú kápolna mennyezetét Antonio Orsatti által készített stukkókkal körülvett barokk falfreskó díszíti. A falképek a szent földi életéről meséltek, ezek folytatásaként a kupolás mennyezetre festett égbolton halála utáni megdicsőülését, apoteózisát láthatjuk.

DSCN1089
A két pilaszter által közrefogott oltárkép Szent Istvánt ábrázolja, amint a magyar Szent Koronát Máriának ajánlja. A kép nincs szignálva, de az oldalfalakon levő, jelzett olajképek alapján Vogl Gergely óbudai festőmester alkotásának tekinthető az említett mennyezeti freskóval együtt.

DSCN1092

Egy kronosztikon révén az oltárkép pontos keletkezési évét is ismerjük: a képen látható szöveg egyes betűi, római számokként értelmezve az 1750-es évszámot adják ki. Ma a kápolnában látható az építtető, Padányi Biró Márton egészalakos portréja is.
Egyes források szerint a palotának, a kápolnán kívül eredetileg 31 helyisége volt. Az évszázadok során ezek száma változott, mivel az aktuális funkciónak megfelelően egybe nyitottak, illetve elfalaztak bizonyos termeket. AZ ÉPÜLET FÖLDSZINTJÉN boltozott, így viszonylag alacsony belmagasságú, és általában kisebb alapterületű, kiszolgáló funkciót ellátó helyiségeket találunk. Megfigyelhetjük ezt, ha belépünk a ma a Városi Képtárnak helyet adó épületrészbe. Bejáratát a kápolnát elhagyva, a folyosó ajtajával szemben találjuk.

pa125954
Az első két szobában Darnay Kálmán sümegi múzeumalapító, és Dr. Szondy István és felesége hagyatékából származó festmények, Herendi és Zsolnay porcelánok találhatók. A Képtár anyagának legjelentősebb részét a sümegi születésű művészettörténész, Horváth Béla Nyolcak gyűjteménye alkotja. Az országos viszonylatban is jelentős gyűjteményt a művészettörténész halála után özvegye adományozta a városnak.

 Berényi Róbert Csendélet 1906.A Nyolcak művészcsoport szinte valamennyi tagja – azaz Kernstok Károly, Berény Róbert, Márffy Ödön, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Orbán Dezső, Tihanyi Lajos és Pór Bertalan is – hosszabb-rövidebb ideig Párizsban, a korabeli kulturális élet központjában élt és alkotott, melynek művészeti légköre döntő befolyást gyakorolt a fiatal festőkre. 1908-ban még a jelképes “Keresők” elnevezést használták, csak 1911-től, második kiállításuktól nevezték magukat a csoport tagjairól Nyolcaknak. Bár csak három közös kiállításuk valósult meg 1909 és 1912 között, a Cézanne, a francia fauve-ok, köztük Matisse hatása alatt alkotó, fiatal festők jelentős szerepet játszottak magyar festészet 20. századi történetében. Azt a szerepet töltötték be, mint az irodalomban a Nyugat folyóirat írói, vagy a zenében Bartók Béla és Kodály Zoltán.
Első kiállításuk 100. évfordulóját követően kezdődött az kiállítás sorozat, melyMárffy ödön Álló női aktnek állomásain Képtárunk több darabjával is találkozhatott a hazai és külföldi közönség: többek között 2010-ben a pécsi Janus Pannonius Múzeum, 2011-ben a budapesti Szépművészeti Múzeum, 2012-ben a bécsi Kunstforum és a Collegium Hungaricum, 2013-ban pedig a párizsi Musée d’Orsay kölcsönzött képeket a Horváth Gyűjteményből.
A Képtár megtekintése után, palota-sétánkat folytatva, térjünk vissza kiindulópontunkra, a kapualjba, menjünk fel a gyönyörű, faragott kőkorlátos lépcsőn, és a fordulónál lépjünk be AZ EGYKORI EBÉDLŐHÖZ vezető termekbe. Biró püspök magas rangú vendégei – a leírások szerint – az ünnepi ebéd, vagy vacsora közben Somló, Tátika, Csobánc és Sümeg várait, valamint a vendéglátó püspökké avatásának jeleneteit ábrázoló freskókban gyönyörködhettek. Ezek sajnos az idők folyamán elpusztultak, s a terem sem látogatható, jelenleg felújításra vár. A két helyiségen át – melyek ma a Kanadai-Magyar Képzőművészeti Alapítvány Frederick Hagan kanadai alkotó litográfiáit, akvarelljeit bemutató kiállításának adnak otthont – a kastély három szárnyát körülfutó folyosóra jutunk.
OLYMPUS DIGITAL CAMERAA folyosó balra a kastély PARK FELŐLI ÉPÜLETSZÁRNYÁBA vezet el bennünket. A 19. századi átalakítások során itt került kialakításra a püspöki lakosztály, melynek egyes termeit ki is festették. Az átalakítás időpontja valószínűsíthetően Kopácsy József (1825-1842) püspök idejére tehető. A folyosóról nyíló egyik teremben azonban még Biró püspök korából maradt fenn a reprezentatív intarziás padlóburkolat és fa lambéria. Itt áll egyike annak a mintegy 20 klasszicista kályhának, melyekkel a 19. századi átalakításkor a barokk kályhákat lecserélték. Jellemzőik, hogy magas talapzaton állnak, hengeres testükön az akantuszok, palmetták, rozetták mellett antik istenek – Pallas Athéné, Merkurius, Vulcanus, Mars – mellett a hírnév, a győzelem nőalakjai, táncoló múzsák, puttók, amorettek is megjelennek. Hogy e kályhákat városi műhelyben készítették-e, vagy épp a paraszti fazekasságáról oly ismert Sümegen, azt csak további vizsgálatok dönthetik el.
Térjünk vissza a lépcsőházba, és folytassuk utunkat A FŐ SZÁRNY EMELETÉRE. A folyosón balra fordulva a középrizalit megemelt szintmagasságú részére jutunk. Itt, de akár már a földszinti Képtár folyosóján is megfigyelhettük, hogy kisméretű, alacsony, négyzetes nyílások találhatók a falban. Ezek a palota 18. századi fűtésrendszeréről árulkodnak nekünk, melyet úgy építették ki, hogy a kéményeket a három szárnyon körbefutó folyosó falaiban helyezték el, a cserépkályhákat pedig a folyosó oldalán nyitott kályhafűtő-nyílásokból táplálták. Egy-egy nyílás két-két cserépkályha fűtésére szolgált, azok tehát a válaszfalak alkotta sarkokban helyezkedtek el. A negyedik, a várhegy felé eső épületszárny helyiségeit a folyosóvégekről fűtötték.
A második, magasabb ajtón lépjünk be a kastély EGYKORI DÍSZTERMÉBE. Ne tévesszen meg bennünket a helyiség kis mérete: az 1830-as években még megyebálokat tartottak itt, majd a 19. század második felében három kisebb szobára és a folyosóra osztották fel, s födéme is a korábbinál jóval alacsonyabbra került. A megmaradt töredékek révén tudjuk, hogy Padányi Biró Márton idejében a dísztermet egy több mint öt méter magas, reprezentatív barokk kályha díszítette. A kutatók szerint ez Magyarország egyetlen érett barokk stílusú cserépkályhája. Ötszög alaprajzú volt, s finoman mintázott rokokó rocaille-ok díszítették. Főpárkánya fölött emelkedő díszes, magas kályhakupoláján álló vázának nem maradt töredéke. A kályhát finom fehér máz borítja, plasztikus díszeit aranyozták. P1080638
E helyiségből kiléphetünk a főhomlokzat ERKÉLYÉRE is, ahonnan a Szent István térre, illetve a palota felett magasodó várra is szép kilátás nyílik! A díszteremből kialakított három teremből kettő időszaki kiállításoknak, a harmadik pedig a Mindszenty József Emlékkiállításnak ad otthont.
Tovább haladva a folyosón, lépjünk be AZ ORATÓRIUMBA, azaz az imaterembe, ahol a püspök zavartalanul imádkozhatott, elmélkedhetett, s közben kápolnája látványában is gyönyörködhetett. Itt megcsodálhatjuk az eredeti, 18. századi padlóburkolatot, a restaurált rokokó stukkós mennyezetet, és egy helyreállított klasszicista kályhát is.
A főszárny utolsó helyisége AZ EGYKORI KÖNYVTÁRSZOBA, mely Biró püspök híres könyvgyűjteményének elhelyezésére szolgált. Ahogy az oratóriumból és a folyosóról, innen is leláthatunk a kápolnára. A falakat eredetileg nyolc beépített, diófa furnérból készített, és diógyökér intarziával, faragvánnyal díszített könyvszekrény szegélyezte, előttük nagy olvasóasztallal. A mennyezetet itt is falfreskó díszíti, mely épségben fennmaradt: maga a püspök tekint le ránk, közelében nyitott könyv, s a tudományok jelképei: a homokóra és az éggömb. Középen aranykoronával kiemelt monogramját is megfestette Biró. Sajnos, a szekrényeket a 19. század végén az akkori veszprémi püspök. báró Hornig Károly az Iparművészeti Múzeumba szállíttatta, mely meg is becsülte a páratlan értékű adományt: a helyiség, melyben ezeket kiállították, a sümegi könyvtárszoba mennyezetfreskójának és stukkóinak másolatával lett díszítve. Biró könyvtárának utolsó darabjait 1930-ban szállították el Veszprémbe, a püspökség székhelyére.
A könyvtárszoba bejáratával szemben nyíló helyiség A VÁR FELŐLI SZÁRNY EMELETI TEREMSORÁBA vezet el minket. A restaurálásnak köszönhetően két helyiségben is eredeti állapotukban csodálhatjuk meg a rokokó mennyezeti stukkókat. Itt ugyancsak időszaki kiállítások kerülnek megrendezésre.
Sétánk végén tekintsük át, hogy alakult a kastély további története. Mint azt eddig is láthattuk, építéstörténete korántsem zárult le Padányi Biró Márton halálát követően. 1770 körül copf stílusban építették át a nyugati, parkra néző homlokzatot. Ez időben Sümegre már inkább nyaralni, vadászni jártak az egyházmegye elöljárói. A következő átalakítás az 1830-40-es években történt: ekkor nyerte el ma látható formáját a nyugati homlokzat középső szakasza. A palota a 19. század második felétől tovább egyszerűsödött azáltal, hogy a zárterkélyek toronysisakjait és az északkeleti saroktornyot elbontották. Hasonló sorsra jutott az eredeti fazsindely tetőzet is.
A XX. század számos megpróbáltatást tartogatott a palota számára. A II. világháború végén, 1945 tavaszán kifosztják a kastélyt: még megmaradt berendezését, s minden fellelhető értéket elhordanak. 1947-ben elvették az egyházmegyétől, és államosították az ingatlant és a hozzá tartozó parkot. A püspöki jóváhagyással és támogatással a kastélyban élő, és iskolát működtető keresztes nővéreknek 1950-ben végleg el kell hagyniuk az épületet, melyet ezt követően diákotthonná alakítanak át. A megváltozott funkció következtében további jelentős változtatások történtek: termeket osztottak fel, vizesblokkokat alakítottak ki. A kollégium kiköltözése után, a kilencvenes évek közepén a Kincstári Vagyonigazgatóság vált a palota gazdájává, majd 2001 nyarán a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága vette át a vagyonkezelői feladatokat, s ezzel új korszak vette kezdetét a palota építéstörténetében. 2001-2002-ben került felújításra a tetőszerkezet, 2009-ben pedig Sümeg város támogatást nyert a norvég állam által uniós országok részére kiírt pályázaton, így 2011-re a műemléképület homlokzati felújítására, restaurálására is sor kerülhetett.