A PALOTA ÉVSZÁZADAI

Sümeg számos történelmi emléke közül méltán leghíresebb a festői Várhegyen magasodó vár, ám felbecsülhetetlen építészeti és festészeti értékeivel a Püspöki Palota is jelentős mementója a város Padányi Biró Márton veszprémi püspök nevével fémjelzett virágkorának.
A palota – helyesebben: kastély – elődje egy jóval szerényebb kialakítású püspöki kúria volt, melynek legkorábbi említése ifj. Sennyei István veszprémi püspök (1627-1683) egyik, 1675-ben kelt levelében található. E – a mai épület nyugati, park felőli szárnyára kiterjedő, egytraktusos, emeletes, alápincézett – kúria valószínűleg már Sennyei elődje, Széchenyi György püspök (1605-1695) idejében is állhatott. Később kibővítették, U-alakúra alakították.

alaprajzA ma látható épület nagyszabású koncepciója Padányi Bíró Márton (1696-1762) nevéhez köthető, aki nem sokkal veszprémi püspökké szentelése (1745) után, 1748 körül kezdte meg sümegi rezidenciája kiépíttetését.

pbmBíró püspök első dolga volt, hogy az udvarházban működő kocsmát és az üzletet kiköltöztette. 1748-ban kezdték el az átépítést, s 1753-ra már lakhatóvá vált, 1755-re pedig teljesen elkészült az elegáns, négy tornyos, zárt udvaros rezidencia. A püspök az építkezésre és a berendezésekre – végrendelete szerint – mintegy 100. 000 forintot fordított.
Építőmestere talán a veszprémi Tiethart József volt, akiről tudjuk, hogy több, Bíró által kezdeményezett építkezésen is részt vett. A rezidencia egyes termeinek – köztük az ebédlő elpusztult, Veszprém megyei várakat ábrázoló, illetve a kápolna ma is látható – falképeit Vogl Gergely festette. A rokokó stílusú stukkódíszek Antonio Orsatti alkotásai. Az egyes szobákban megőrződött 18. századi, intarziás padló- és falburkolatok árulkodnak Biró püspök igényességről, és a korabeli mesterek tudásáról. A püspök további – feltételezett – kivitelezői voltak: Paul Moiser püspöki kőműves, és Jozef Wachtländer püspöki asztalos.

DSCN0277Márton püspök nem sokáig élvezhette rezidenciája pompáját és nyugalmát. 1762-ben meghalt, s a veszprémi Szent Mihály székesegyház kriptájában temették el. Ezután a veszprémi püspökség székhelye ismét „a királynék városa”, Veszprém lett. A sümegi palota építéstörténete azonban korántsem zárult le. 1770 körül copf stílusban építették át a nyugati, parkra néző homlokzatot. Ez időben Sümegre már inkább nyaralni, vadászni jártak az egyházmegye elöljárói. A következő átalakítás az 1830-40-es években történt: ekkor nyerte el ma látható formáját a nyugati homlokzat középső szakasza. A 19. század első felében cserélték le a barokk kályhákat fehér, illetve zöld mázas klasszicista kályhákra, s az emeleti falképeket is átfestették. A palota a 19. század második felétől tovább egyszerűsödött azáltal, hogy a zárterkélyek toronysisakjait és az északkeleti saroktornyot elbontották. Hasonló sorsra jutott az eredeti fazsindely tetőzet is.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAA II. világháború után államosított épületbe iskola és diákotthon költözött. A megváltozott funkció következtében jelentős változtatások történtek a belsőkben (termek felosztása, vizesblokkok kialakítása). Az iskola kiköltözése után, a kilencvenes évek közepén a Kincstári Vagyonigazgatóság (KVI) vált a palota gazdájává, majd 2001 nyarán a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága vette át a vagyonkezelői feladatokat, s ezzel új korszak vette kezdetét a palota építéstörténetében.

Mária

Fontosabb dátumok:
1648-1658: Széchényi György a veszprémi püspök
1676-tól: Sennyey István püspök (1659-1683) idejéből származó levelek említenek egy kúriát
1690-es évek: Széchenyi Pál püspök (1687-1710) a várban építkezik; 1696-től kalocsai érsek is, mindkét egyházmegyét Sümegről kormányozta
1701: tűzvész pusztít a városban, csak a ferences rendház és négy kőház maradt épen; Széchenyi püspök támogatásával megindul az újjáépítés
1710: Wolkra János veszprémi püspök (1710-1723) a vár osztrák kézre kerülése (1709) után bevonul az erősségbe, de 1713-ban a császári katonaság hadgyakorlat ürügyén felgyújtja, s így használhatatlanná teszi azt
1733: az első írásos adat a palotáról Acsády Ádám püspök (1725-1744) idejéből
1745: Padányi Biró Mártont veszprémi püspökké választják
1748: az építkezések kezdete
1750: a Szent Márton-kápolna oltárképe a chronosztichonjában szereplő dátum alapján ebben az évben készült el
1751: Padányi szerződést köt a kápolnára Paul Mojzer-rel (köműves), Jozef Wachtlander-rel (asztalos) és Antonio Orsattival (stukkátor); a kápolna felszentelése és a püspöki lakosztály elkészülése
1752: jelentés Rómába a régi, omladozó sümegi lakról, melyben a püspök nyugalmát zavaró üzlet és kocsma is tanyázott
1753: December 24-én harangszentelés a palotában
1762-1773: Koller Ignác – Padányi püspök-utódja – Veszprémben építtet új palotát Fellner Jakabbal
1777-1802: Bajzáth József a veszprémi püspök; a palota berendezését részben megújítja

1802-1821: Kurbély György veszprémi püspök tovább gazdagítja a palota berendezését
1834: utoljára tartanak megyegyűlést az épületben
1888: Hornig Károly veszprémi püspök (1913-tól bíboros) az Iparművészeti Múzeumnak (Budapest) adományozza a könyvtár berendezését
1897: Steiner Rezső restaurálja a kápolna oltár- és falképeit
1930: Padányi könyveit Veszprémbe szállítják
1931-35: lecserélik az épület fazsindelyes tetőzetét vörös műpalára
1945: tavasszal kifosztják a kastélyt
1947: a magyar állam elveszi az épületet az egyháztól
1991: törvényrendelet születik, mely szerint csak az 1948 után államosított épületeket kell visszaszolgáltatni az egyháznak
1994: a palota gazdája a Kincstári Vagyonigazgatóság, Sümeg városa megkapja az állami tulajdonú épület ingyenes használati jogát
2001: a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága veszi át az épület vagyonkezelői feladatait, és 2001-2002 telén a villámhárító kiépítésével, valamint réz csatornák felszerelésével befejezte a tető felújítását
2009: Sümeg város önkormányzata 80 százalékos támogatást nyert a norvég állam által uniós országok részére kiírt pályázaton, a műemléképület homlokzati felújítására, restaurálására
2011: a munkálatok befejezése, az épület átadása